Szombaton végre bemutatásra kerül a TV-ben a régóta várt Hunyadi című 10 részes történelmi sorozat Kádár L. Gellért főszereplésével. A történelem-szeretők nagyon várják már és az előzetesek látványos, izgalmas és igényes filmet ígérnek. Érdemes előtte áttekintenünk ennek a különleges családnak a történetét.
Hunyadi János édesapja Vajk (Serbe fia) még Havasalföldön látta meg a napvilágot egy kun család gyermekeként, mint egy módos és jelentős kenéz-dinasztia legifjabb jövevénye. A történészek máig nem tudták bizonyítani, hogy valójában mely nemzet szülötte volt, hiszen szóba jöhetett még oláh származása is. Ugyanakkor az a tény, hogy a XIV. század végén a havasalföldi nemesség még javarészt kun származású volt arra utal, hogy a kun eredet sokkal valószínűbb a Hunyadi család számára. Amellett a Vajk és a Serbe nevek nem román eredetűek. Mindenesetre Vajk 1395-ben, amikor Zsigmond király Havasalföldön járt (hogy hatalomra segítse ott Mircsa vajdát a törökök által támogatott Vlad ellenében) a Magyar Királyságba települt át, az uralkodó szolgálatában. Vitézségéért kapta meg 1409-ben Zsigmondtól Vajdahunyad várát.
A kép forrása: orszagut.com
A vitéz Vajk fia Hunyadi János már a Magyar Királyságban látta meg a napvilágot, mégpedig Kolozsváron, 1407-ben. Kamaszkorától kezdve katonának nevelték, így már tizenévesen a Magyar Királyság délvidéki nagyurai mellé küldték hadapródnak. Katonai kiképzésében fontos szerepet játszott a legendás, itáliai származású birtokos Ozorai Pipó, aki 1408 és 1426 között szörényi bánként a déli végvári vonal főkapitánya volt és a legjelentősebb országnagyok egyike. A másik „kiképzője” Lazarevics István szerb fejedelem lett, akitől szintén sokat tanult a hadviselésről. Később hosszabb-rövidebb időre más magyar főnemesek csapataiban is gyakorolhatta a fegyverforgatást, így például Újlaki László és Csupor Demeter seregeiben. Közben megnősült: 1430 –ban Horogszegi Szilágyi Erzsébettel kötve házasságot.
Hunyadiból 1430-ra, katonai kiképzésének végére, 23 éves korára és hatalmas termetű, életerős katona lett, aki értett minden fegyvernemhez, katonai stratégiához és taktikához. Életében az első nagy választóvonalat az jelentette, amikor 23 évesen Európa egyik legnagyobb uralkodójának Luxemburg Zsigmond Német-Római császárnak tisztikarába kerülhetett. Összesen 9 évig szolgálta az uralkodót, mely 9 éve alatt igazi katonai karriert futott be. Harcolt Itáliában (itt megismerte a condottieri harcmodort) és küzdött Csehországban is (itt a huszita küzdő-stílust tanulta meg), miközben felfigyeltek tehetségére és többször előléptették. Végül már a királyi tanácsnak is tagja lett.
A kilencedik év végére a császár magyar főnemessé tette és kinevezte szörényi bánnak. Ezzel Hunyadi az ország legnagyobb zászlósurainak sorába kerül, alig 32 évesen. Amikor meghalt Zsigmond, majd veje Habsburg Albert is távozott az élők sorából, és az ország polgárháborúba sodródott, mert vita alakult ki arról, hogy a Habsburgoké vagy a Lenygországból érkező, 16 esztendős Wladislaw hercegé legyen e a trón, Hunyadi az utóbbi mellé állt és a Bátaszéki csatában (1441) trónra segítette. Az ifjú király, akit a magyar nemesség I. Ulászlóként ismert el (és koronázott meg Székesfehérváron 1440 július 17-én) nem maradt hálátlan: kinevezte Hunyadit Erdélyi vajdának, temesi ispánnak és a délvidéki várak főparancsnokának. Hunyadi pedig hűségesen szolgálta az ifjú királyt.
Gyors emelkédése miatt Heltai Gáspár XVI.századi prózairó vetette fel először írásaiban, hogy Hunyadi János esetleg Zsigmond császár törvénytelen fia lehetett, amikor az uralkodó kapcsolatba került Morzsinai Erzsébettel Hunyadi János édesanyjával. Ám erre igazi bizonyíték soha nem került elő.
Vajdahunyad vára Ludwig Rohbock és Hunfalvy János könyvében (1864) Forrás: wikipedia.org
Az akkoriban már 40-hez közelítő Hunyadi apai jóindulattal egyengette az ifjú király uralkodói terveit. Amellett félelmetes hírnevet szerzett magának a török feletti sorozatos győzelmeivel. Már 1441 –ben betört Rácországba, ahol kíméletlenül pusztította az oszmán portyázókat, majd Szendrő mellett ronggyá verte Isák bég seregét is. Később, 1442 –ben a legendás Mezid béget győzte le, majd egy kisebb marosszentimrei vereséget követően a szebeni csatában zseniális trükkel diadalmaskodott, 20 ezer törököt levágva. Az 1441/42 –es győzelemsorozatára 1442 júliusában, a Vaskapunál megvívott csatájával tette fel a koronát. Győzelmei révén Erdély és a délvidék fellélegezhetett a török támadások alól. A sok diadal miatt Európa és a magyar király egy nagyobb támadó hadjáratot követelt, így indult meg 1443 őszén a „hosszú hadjáratnak” nevezett offenzíva Szófia irányába. A gyors győzelmek miatt a török azonnal békéért könyörgött, ám annak megkötését követően, Hunyadi részben egyházi (pápai buzdításra) ismét egy nagy támadó hadjáratra készült.
Az ifjú, még mindig csak 20 esztendős I. Ulászló és Hunyadi János 1444 őszén indultak közösen egy minden korábbinál magyobb távolságba tervezett hadjáratra a Fekete tenger partjára. A cél a törökök legyőzése volt a Balkánon. A terv sikerrel kecsegtetett, ha az itáliai (velencei) hajósok megakadályozzák II. Murád szultán főerőit abban, hogy Anatóliából a Balkánra keljenek át. Sajnos azonban nem ez történt, a velenceiek nem állták szavukat és az oszmánok akadálytalanul érkezhettek meg a mai Bulgária területére. Ez volt az első nagy gond a hadjárattal, mert így kétszeres lett a török létzsámfölény. A második hibát Várna mellett az alig 20 esztendős I. Ulászló király meggondolatlansága okozta: lovasaival elsietett rohamra indult a szultánt meglátva a csatatéren, akit "csak" gyalogosok védelmeztek. Ám valójában elit janicsár harcosok voltak, akik azonnal megölték a királyt. A magyarok így vereséget szenvedtek és a csatatéren maradt holtan maga a magyar uralkodó, I. Ulászló is. Hunyadi csak nagy viszontagságok árán tudott hazavergődni.
Idehaza a nemesek új uralkodót választottak V. (Habsburg) László személyében, aki helyett azonban a főkapitányok megbízása után Hunyadi János bízták meg az ország vezetésével a király kiskorúsága idejére. Így hét esztendőre 1446 és 1453 közt Hunyadi János lett Magyarország kormányzója. Sajátos és érdekes módon azonban kormányzóként nem voltak túl sikeresek hadjáratai. 1448 –ban mélyen behatolt seregével a Balkánra, hogy az albán fejedelem felkelőivel egyesülve űzze vissza a törököket Ázsiába, ám a Rigómezei csatában (1448 október 16 -án) egy árulásnak köszönhetően nagy vereséget szenvedett. (A kettős játékot űző szerb fejedelem, Barankovics György elárulta Hunyadi terveit a törököknek.) Ráadásul fogságba is esett, és csak komoly váltságdíj ellenében engedték hazatérni. Itthon le kellett mondania kormányzói tisztségéről (1453), de továbbra is ő maradt az ország leghatalmasabb főura.
A kép forrása: mti.hu (altalanossuli.hu)
Élete utolsó éveiben Nándorfehérvár megvédése lett legfőbb célja. Mindent elkövetett azért, hogy az ország főnemeseit és a királyt rávegye arra, hogy Nándorfehérvár alá küldjék seregeiket, ám kérései süket fülekre találtak. Így végül 1456 nyarán szinte teljesen egyedül, saját csapataira támaszkodva, illetve Kapisztrán János által toborzott paraszthadak segítségével védte meg Nándorfehérvárt. A csatában feltörte a török hajózárat, majd behatolt a várba és onnan kitörve foglalta el a török ágyúkat. Zseniális húzással az oszmán támadók ellen fordította saját ágyúikat és két tűz közé szorítva a támadókat óriási győzelmet aratott. Hunyadi János volt a magyar történelem egyik legnagyobb hőse. Az ostrom után pestis vitte el, de emlékezete örökre megmarad.
Hunyadi János két ifjú hagyott hátra: a 25 éves Hunyadi Lászlót és az alig 13 esztendős Mátyást. A két fiatalra nagy súly nehezedett, mert erre az időre már nagyon komoly ellentét feszült a fiatal V. László és a Hunyadi párt között. Ez a viszály Nándorfehérvár átadásakor (a királyi küldöttség odaérkezése napján) Cillei Ulrik halálát okozta (1456 november 9-én). A király gyámjaként ismert Cillei megöléséért az uralkodó a Hunyadi ifjakat okolta. Rettenetes bosszúra készült: Lászlót és Mátyást Budára csalta, ahol előbbit lefejeztette, utóbbit pedig magával vitte túszként Prágába. A sors fintora, hogy Csehországban aztán a király maga is elhunyt (betegségben) 1457 november 23-án. Megnyílt az út Mátyás előtt, hogy a magyar nemesség hívására hazatérjen és támogatói segítségével trónra emelkedjen. De ez már Mátyás királyunk története.
