Bár február 28-án a Fehér Házban Volodimir Zelenszkij és Donald Trump (illetve alelnöke J.D. Vance) találkozója kifejezetten rosszul sikerült és az ukrán elnök idő előtti távozásra kényszerült anélkül, hogy aláírták volna a ritkaföldfémekről szóló megállapodást, 4 nappal később március 4-én kedden megkezdődött a két vezető megbékélése.
A megbékélés első lépését Zelenszkij tette meg (kedden) amikor közösségi oldalán (x.com) valóra váltotta mindazt, amit Trump várt tőle: vagyis hála kimutatása, köszönet mindenért és teljes behódolás, illetve Trump vezetői elismerése és a mielőbbi szerződés-aláírás kilátásba helyezése.
A gyors ukrán meghátrálás okai között első helyen kell kiemelni, hogy az említett balsikerű találkozót követően Trump leállított mindenfajta támogatást Ukrajna felé.
Az amerikai support-leállítás három ponton is érzékenyen érintette Ukrajnát: egyrészt a ballisztikus, nagy hatótávolságú rakéták szállítása, másrészt a hírszerzési támogatás, starlink-rendszer elmaradása (vagy legalábbis az elmaradás kilátásba helyezése), harmadrészt pedig a harci eszközökkel való ellátás akadozása, mint például az ukránok által közkedvelt Bradley gyalogsági harcijárművek átadása az ukrán hadseregnek.
Bár az Európai Unió rögtön késznek mutatkozott a kieső amerikai támogatás pótlására, Zelenszkij és vezérkara tisztában lehettek azzal, hogy ez nem állhat azonnal és maradéktalanul az elvesztett amerikai support helyére. A háború jelenlegi szakaszában pedig kulcsfontosságú a folyamatos fegyverzet-ellátás.
Most minden azon múlik, hogy miként értékeli Trump, az ukrán meghátrálást. Beéri vajon az amerikai elnök az említett nyilvános behódolással vagy büntetésként elhúzza majd a válasz-reakciót, hogy érezhető legyen (okulásként) mit okoz ha ellene szegülnek. Az időhúzás ellen szól, hogy Trumpot is szorítja az idő, hisz híveinek és az egész világnak gyors megoldást igért az ukrajnai háborúban. Mindenesetre keddi másfél órás kongresszusi beszédében úgy fogalmazott "nagyra értékelem, hogy az ukrán elnök elküldte levelét".
