A második világháború legjelentősebb és legösszetettebb hadműveletét, a normandiai partraszállást, melynek legelső napján 1944 június 6-án 170 ezer szövetséges katonát tettek partra rendkívül hosszú előkészületek előzték meg. Egy második front megnyitásának szükségességéről már a teheráni konferencián döntöttek a nagyhatalmak vezetői: Roosevelt, Churchill és Sztálin (mégpedig 1943 november 28 és december 1 között). A Szovjetunió ekkor már folyamatosan szorította vissza területéről a németeket és Afrikából is kiűzték Hitler csapatait így az ottani front 1943 nyarán átkerült az itáliai félszigetre (szicíliai partraszállás).

A kép forrása: nam.ac.uk

Nagyon nagy szükség volt azonban egy nyugati front megnyitásra is, hogy a hitleri német erőket több irányból keletről-nyugatról és délről (Olaszország felől) egyszerre tudják visszaszorítani saját országuk határai mögé. Franciaországban két partszakasz is szóba jöhetett: ez egyik a La Manche csatorna legkeskenyebb részénél volt (Calais - Dover közt) ahol a csatorna csak 34 km szélesnek mutatkozott, a másik pedig Normandiánál, ahol ugyan nagyobb volt a tengeren megteendő távolság ám a tengerpart (hatalmas homokos és sík partmenti sáv) kiváló lehetsőget biztosított nagy számú katona partra-tételéhez.

A szövetségesek végül az utóbbi, azaz a normandiai partraszállás mellett döntöttek. Megkezdődött az Overlord hadművelet megtervezése, melyben szerepet játszott Dwight D. Eisenhower (főparancsnok), Omar Bradley (amerikai tábornok), Bernard L. Montgomery (angol tábornagy, a britek főparancsnoka) Bertram Ramsey (brit tengernagy) és Trafford Leigh-Mallory (angol repülőtábornagy).

A megtervezendő hatalmas volumenű akció részeként elhatározták, hogy mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy megtévesszék a németeket és a legutolsó pillanatig a másik helyszín (a Dover-Calais útvonal)  látszatát keltsék. Az ügy érdekében tervezték meg a Bátorság hadműveletet (Operation Fortitude), melynek részeként Dél-Anglia bizonyos részein (a térkép "A" jelű zónájában) jelentős angol-amerikai haderő látszatát keltették. Még gumiból készült harckocsikat is elhelyeztek a területen, melyek a levegőből valódi tankoknak látszottak, sőt katonai sátrak százait, ezreit húzták fel, mintha óriási létszámú haderő állomásozna ott.

A kép forrása: bbc.com

A trükk bevált: az Egyesült Királyságban ténykedő kémek, a német fedett ügynökök és főként a szigetország felett elrepülő német feléderítőgépek egységesen azt jelentették Hitlernek (és vezérkarának), hogy a szövetségesek legnagyobb erői a Dover-Calais átkelő közelében a dél-angliai gyűjtőtáborokban várják, hogy a csatorna legkeskenyebb részénél behajózzák őket. A jelentések egybevágtak Hitler logikájával és Gerd von Rundstedt tábornagy elképzeléseivel is, hisz mindketten eleve úgy gondolták, hogy itt a legvalószínűbb a szövetséges partraszállás.

A kép forrása: bbc.com

Csakhogy valójában az angolok és amerikaiak jóval távolabb, nyugatabbra, Southampton közelében helyezték el laktanyáikat és innen is indították meg támadásukat a csatornán átkelve, Normandia partjaira. Csupán egyetlen német tábornok volt akik az angolok és amerikaiak nem tudtak megtéveszteni: Erwin Rommel, akit sikeres afrikai hadműveletei miatt hívtak "sivatagi rókának". Ezúttal is igazolta nevét, mert ő bizony végig azt hajtogatta feletteseinek, hogy Normandiában lesz a szövetséges partraszállás. Ám főnöke Rundstedt és a Führer nem hallgattak rá.

A kép forrása: bellile.com

Nagy hibát követtek el, mert az Overlord hadművelet átütő sikert aratott Normandiában: a szövetségesek a legelső napon sikeresen tettek partra 170 ezer brit, amerikai és kanadai katonát, majd a további 2,5 hónapban további közel 2 millió szövetséges katona érkezett a félsziget partjaira. Az 1944-es esztendő nyarának végére felszabadult a német uralom alól egész Franciaország és Belgium is, majd megkezdődött Hollandia és Németország felszabadításának előkészítése.

Hitler és Rundstedt tábornagy valószínűleg soha nem felejtették el azt a bizonyos napot, melyen a szövetségesek annyira megtévesztették őket, hogy erőiket rossz területre összepontosították és így lehetővé tették sok százezer (majd millió) ellenséges katona Európába özönlését. Alighanem végső bukásuk is ezzel kezdődött meg. 

Teleki Pál gróf kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt, először 1920-ban (egészen pontosan 1920.07.19 és 1921.04.14. között) majd a második világháború kezdetén 1939-ben (1939.02.16 és 1941.04.03 között). Második miniszterelnöki ciklusára tevődött az úgynevezett jugoszláv válság, ami miatt később az öngyilkosságot választotta, miután megírta híres levelét Horthy Miklósnak. De mi is történt valójában?

Forrás: bibl.u-szeged.hu

Teleki egy olyan korszakban lett másodszor Magyarország miniszterelnöke, amikor már hazánk teljesen elköteleződött Adolf Hitler oldalán. A Führer által a magyaroknak visszaadott revíziós területekért (Felvidéki részek, Észak-Erdély, Kárpátalja) Németország mellé álltunk szinte minden téren: 1939 február 24-én csatlakoztunk a fasiszta hatalmak Antikomintern Paktumjához (így köszöntük meg Hitlernek az első bécsi döntést, mely visszaadta nekünk a Felvidék egy részét), majd 1939 április 11-én kiléptünk az amerikaiak által létrehozott Népszövetségből. Ezt kárpataljai bevonulásunkért kellett megtegyük. Később bevezettük német mintára a zsidó törvényeket, amiért a második bécsi döntéssel 1940 augusztus 30-án miénk lehetett újra Észak-Erdély. Végül 1940 november 20-án alíártuk csatlakozásunkat a Hitler vezette Háromhatalmi egyezményhez újabb területek reményében.

Ekkor azonban Teleki megálljt parancsolt és 1940 decemberében közeledni kezdett déli szomszédunkhoz a nyugat-barát Jugoszláviához. Ezzel Teleki célja az volt, hogy Magyarország ne égessen fel maga mögött minden hidat mely Európához és a nyugati demokráciákhoz (Franciaországhoz, Angliához) kötötte. Fegyveres semlegességet szeretett volna elérni, hogy azt, hogy ne kövessük szolgaian Hitlert. Így 1940 december 12-én Belgrádba küldte külügyminiszterét Csáky Istvánt, aki ott aláírta a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződést.

Horthy és Teleki 1935 márciusában a Parlamentben. Forrás: LINK

Ám közben a világpolitika nagyot fordult: mivel Mussolini sikeretelenül támadta meg Görögországot, német segítségre szorult, így Hitler elhatározta a Balkán félsziget német megkaparintását. Ehhez a támadáshoz szüksége volt Magyarország segítségére is. Ráadásul közben Belgrádban is kormányválság alakult ki és a németekhez közeledni kezdő vezetést felváltotta márciusban egy német-ellenes csoport. A Führer nem türhette, hogy Jugoszlávia és Görögország is fenyegesse a német terjeszkedéseket Európában, így eldöntötte mindkét ország megszállását. Felszólította tehát a Hármaszövetség értelmében Telekit, hogy támogassa Jugoszlávia lerohanását. Annak a Jugoszláviának a lerohanását, mellyel 3 hónappal korábban írt alá örökbarátsági szerződést.

Teleki csapdába került dönthetett: vagy nem teljesíti Hitlernek szövetségesi kérését hogy betartsa az örökbarátságot Jugoszláviával vagy teljesíti a német kérést, de akkor megszegi az örökbarátsági egyezményt. A dilemma mély válságot szült Telekiben, aki végül megírta híres levelét Horthy Miklósnak, majd elhatározta öngyilkosságát.

Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. /Teleki Pál, 1941 április 3. (Forrás: bibl.u-szeged.hu)

A levél megírása után 1941 április 3-án öngyilkos lett Sándor palotában lévő irodájában. Napjaink magyar külpolitikáját látva gróf Teleki Pál mondatai szomorú aktualitást nyernek.  

Teleki halála után április 4-től Bárdossy László lett a magyar miniszterelnök, aki bejelentette, hogy eleget tesz Hitler kérésének és a magyar hadsereggel megtámadja Jugoszláviát, mert az április 10-én jogilag megszűnt (hisz aznap létrejött a német-barát Horvát Állam, kiszakadva Jugoszláviából). A magyar csapatok április 12-én tehát átlépték a határt és megindultak déli szomszédunk ellen, akikkel örökbarátok voltunk.

Az Írországban élő Bram Stoker (1847-1912) a századforduló küszöbén 1897-ben alkotta meg Drakula gróf legendáját, amikor megjelentette "Dracula gróf válogatott rémtettei" című írását mégpedig anélkül hogy járt volna valaha is Transylvaniában, azaz Erdélyben (Drakula hazájában). Mégis végzett némi kutatómunkát, mégpedig nem is keveset: miután 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar utazóval, aki először mesélt neki a legendás havasalföldi nagyúrról, valóságos mániája lett a középkori hadúr életrajza. Annyira kegyetlennek találták a források, hogy valóságos legendák övezték életét: olyanok, melyekben éjszakánként kijárva várából az embereket ölte halomra. Stoker beleásta magát a XIV. századi fejedelemről fellelhető írásokba és számtalan könyvet olvasott el róla (illetve Havasalföldről), majd megalkotta saját verzióját. Nála Drakula nem fejedelem csak gróf és bár Erdélyben él, nem uralkodik a tartomány felett csupán a vérét szívja alattvalóinak. A figura rögtön elterjedt és idővel a filmvilág is felkapta: az első Drakula film 1931-ben jelent meg.

Drakula gróf valódi megfelelője Vlad Tepes (Karóbahúzó Vlad) vagy III. Basarab (1431-1476) a legelső havasalföldi fejedelemnek, I. Basarabnak (1310-1352) volt egyenesági leszármazottja, egész pontosan szépunokája. A Drǎculea, vagy Dracul (azaz sárkány) nevet igazából apja kapta meg legelőször még 1431 -ben, amikor felvételt nyert a Luxemburg Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbe. (A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. Latinul a sárkány draco.) Ragadványnévként a Ţepeş vagy Cepes - azaz karóba-húzó - jelzőt az utókortól kapta halála után, mert a legkedveltebb kivégzési módszere a karóba-húzás volt (gyakran tömeges méretekben). Az oszmánok Kazıklı Bey néven ismerték, ami Karóbahúzó Herceget jelent. Vladot több korabeli írásban Draculaként említették meg, mint például az erdélyi szászok feljegyzéseiben és Jan Długosz krónikájában.

Vlad 1431. november 8-án született az erdélyi Segesvár erődjében, II. Vlad Dracul és Cneajna moldáv hercegnő második közös gyermekeként, I. Öreg Mircea uralkodó unokájaként született. Bátyja, Vlad Mircea, 1427-ben született, öccse, III. Szép Radu, 1437-ben vagy 1439-ben született. Bár Vlad hazája Havasalföld volt, a családjával Erdélyben élt, mivel apját az oszmánpárti bojárok kiűzték az országból. Születésének évében apját Nürnbergben a Sárkány Lovagrend tagjává választották. Ötéves korában a fiatal Vladot is szintén beavatták a lovagrendbe.

Vlad édesapja 1436-ban Havasalföld uralkodója lett, és az akkori fővárosba, Tergovistyébe költözött. Vlad és öccse, III. Szép Radu követték apjukat. Hat évig éltek az uralkodóházban. Az oszmán szultán felőli hatalmas politikai nyomás miatt Vlad apja megígérte a szultánnak hogy a vazallusa lesz, ezzel megelőzve egy esetleges inváziót. Az egyezség értelmében az apa feladta két fiatalabb fiát, így azok az Oszmán Birodalomba kerültek túszként. Ezek az évek nagy mértékben befolyásolták Vlad személyiségét, mivel az oszmánok gyakran megkínozták önfejűsége és gorombasága miatt.

Drakula legendás vára: Törcsvár. Forrás: LINK

1447-ben lázadó bojárok a Bălteni melletti mocsárvidéken meggyilkolták apját, állítólagosan Hunyadi János parancsára. Még ugyanebben az évben idősebb testvérét, Mirceát a politikai ellenfelei Tergovistyében megvakították, majd élve elégették. Vlad Ţepeş csupán 17 éves volt, amikor egy kölcsönkapott török hadsereg élén saját országa ellen vonult, de II. Vladislav legyőzte.

Vlad Ţepeşnek 1456. augusztus 20-án sikerült megkaparintania Havasalföld trónját, amit hat éven keresztül sikeresen meg is védett. Trónra lépése után karóba húzatta apja fő gyilkosait, a többinek pedig gyalog kellett megtennie egy meglehetősen hosszú sétát, mielőtt belepusztultak egy erődítmény építésébe.

Uralkodása alatt még kis értékű lopásért is karóba húzás járt. Kedvelt kínzási módszerei között szerepelt az élve karóba húzatás, testcsonkítás, nyúzatás és – az ezek után megváltásnak tekinthető – lefejezés. Hirhedt kegyetlenségei már életében is misztikummal ruházták fel nem csak Havasalföldön, de Magyarországon, sőt a Török Birodalomban is. Halála után pedig tettei legendákká váltak, élete kitalált mítosz lett.

A karóba húzás ábrázolás a XVI. századi képen. Forrás: wikipedia.org

A fennmaradt adatok alapján fantáziája határtalannak bizonyult a kínzások terén. Előszeretettel üldözte a szászokat a kereskedelme végett, komoly külkereskedelmi korlátozásokat vezetett be, hogy megőrizze országa gazdaságát. Vlad a koldulást és a „közveszélyes munkakerülést” bűnözésnek tekintette, kegyetlenül üldözte. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta Târgovişte koldusait és szegényeit, majd megkérdezte őket, szeretnének-e mindörökké megszabadulni szegénységüktől. Amikor megkapta az igenlő választ, rájuk gyújtatta a termet.

Néhány építkezést végeztetett a târgoviştei palotán (melyek közül napjainkban a Chindia torony a legjelentősebb maradvány), megerősített néhány várat, mint például a poienarit, ahol a közelben saját háza is volt. Különböző templomoknak és monostoroknak is adott adományokat, az egyik ilyen volt a Sznagov-tó melletti monostor, ahol később feltételezhetően őt is eltemették. Egyes vélekedések szerint Bukarestet is ő alapította.

Még a legkevésbé fontos pozíciók betöltésénél is mellőzte az öreg bojárokat, ehelyett lovagokat, illetve szabad parasztokat jelölt ki betöltésükre. A havasalföldi előkelők hatalmának kulcseleme volt az erdélyi szász telepesek autonóm igazgatású városaival fenntartott kapcsolatuk, ezért Vlad felszámolta e városok havasalföldi kereskedelmi előjogait, és rajtaütéseket szervezett ellenük.

1459-ben beszüntette az adófizetést a törököknek, és 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás királlyal a törökök még nagyobb elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta, fővárosa, Târgovişte körül egész karóerdő díszelgett, rajta a basa és kísérete.

Európa a XV. század végén. Forrás: euratlas.net

Később, 1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Giurgiut, sőt néhány észak-bulgáriai várat is elfoglalt, nagyszabású tömegmészárlást hajtott végre, amikor 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. A monda szerint két adókövetelő török tisztviselőnek pedig szögekkel rögzítette a turbánjukat a fejükhöz, mivel nem voltak hajlandóak előtte levenni azt.

A török válaszcsapás nem késett, II. Mehmed szultán, Konstantinápoly nem egészen egy évtizeddel azelőtti meghódítója, aki 1462 tavaszán megindult Havasalföld felé, háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgovişte-ig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat. A végső csapást egy szörnyű, de taktikailag ügyes húzással mérte: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót rajtuk törökök fejével. A kiéheztetett és megfélemlített törökök visszavonultak. II. Mehmed szultán Valachiát – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki nagy török hadakkal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Arges váráig üldőzte testvérét. A legenda szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki leugrott egy hatalmas szikláról. A jelenetet Francis Ford Coppola is feldolgozta Drakula filmjében. Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal. Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon (továbbá az is szerepet játszott ebben, hogy az erdélyi szász városok korábbi sérelmeik miatt azzal vádolták meg, hogy lepaktált a törökökkel).

Vlad fogadja palotájában a török követeket. Theodor Aman festménye. Forrás: brewminate.com

Vlad Tepes halála (1476)

További élettörténetéről különböző források mást állítanak. Az egyik szerint 1476 decemberében kivégezték, nem sokkal azelőtt, hogy Havasalföld újra uralkodójának ismeri el. A másik szerint négy évnyi tömlöc után már házban lakhatott, katolikus hitre tért, és megint más források még hozzáteszik, hogy be is nősült a Corvin házba, majd 1476-ban Vlad és Báthory István erdélyi vajda betört Havasalföldre egy vegyes haderővel, amely erdélyiekből, néhány elégedetlen havasalföldi bojárból, és egy moldáviai csapattestből állt, melyet Vlad unokatestvére III. István moldvai fejedelem küldött. Vlad Radu nevű féltestvére ekkor már egy éve meghalt, és már Basarab Laiotă cel Bătrân (Öreg Basarab) ült Havasalföld trónján a Dăneşti családból. Vlad serege közeledésének hírére Basarab és csapatai elmenekültek, néhányan a törökök védelmébe, mások a Kárpátok rejtekébe. Miután Vlad elfoglalta helyét a trónon, Báthory és a sereg zöme visszatért Erdélybe, gyenge helyzetében otthagyva Vladot. Túl kevés volt az ideje arra, hogy támogatókat gyűjtsön össze mielőtt a nagy létszámű török sereg behatolt az országba azzal a céllal, hogy Basarabot visszaültesse a trónra. Vlad arra kényszerült, hogy a rendelkezésére felállt kevesebb mint 4000 fős haderővel induljon meg a törökök ellen.

E verzió szerint a törökök elleni ütközetben ölték meg Bukarest közelében 1476 decemberében. Mások azt mondják, hogy a hűtlen havasalföldi bojárok gyilkolták meg. A történelmi források egyetértenek abban, hogy a feje a törökökhöz került (az első verzióban Mátyás küldi el a holttestet) és azok karóba húzva állították ki, így bizonyítván hatalmukat az Ördög felett.

Szombaton végre bemutatásra kerül a TV-ben a régóta várt Hunyadi című 10 részes történelmi sorozat Kádár L. Gellért főszereplésével. A történelem-szeretők nagyon várják már és az előzetesek látványos, izgalmas és igényes filmet ígérnek. Érdemes előtte áttekintenünk ennek a különleges családnak a történetét. 

Hunyadi János édesapja Vajk (Serbe fia) még Havasalföldön látta meg a napvilágot egy kun család gyermekeként, mint egy módos és jelentős kenéz-dinasztia legifjabb jövevénye. A történészek máig nem tudták bizonyítani, hogy valójában mely nemzet szülötte volt, hiszen szóba jöhetett még oláh származása is. Ugyanakkor az a tény, hogy a XIV. század végén a havasalföldi nemesség még javarészt kun származású volt arra utal, hogy a kun eredet sokkal valószínűbb a Hunyadi család számára. Amellett a Vajk és a Serbe nevek nem román eredetűek. Mindenesetre Vajk 1395-ben, amikor Zsigmond király Havasalföldön járt (hogy hatalomra segítse ott Mircsa vajdát a törökök által támogatott Vlad ellenében) a Magyar Királyságba települt át, az uralkodó szolgálatában. Vitézségéért kapta meg 1409-ben Zsigmondtól Vajdahunyad várát.

A kép forrása: orszagut.com

A vitéz Vajk fia Hunyadi János már a Magyar Királyságban látta meg a napvilágot, mégpedig Kolozsváron, 1407-ben. Kamaszkorától kezdve katonának nevelték, így már tizenévesen a Magyar Királyság délvidéki nagyurai mellé küldték hadapródnak. Katonai kiképzésében fontos szerepet játszott a legendás, itáliai származású birtokos Ozorai Pipó, aki 1408 és 1426 között szörényi bánként a déli végvári vonal főkapitánya volt és a legjelentősebb országnagyok egyike. A másik „kiképzője” Lazarevics István szerb fejedelem lett, akitől szintén sokat tanult a hadviselésről. Később hosszabb-rövidebb időre más magyar főnemesek csapataiban is gyakorolhatta a fegyverforgatást, így például Újlaki László és Csupor Demeter seregeiben. Közben megnősült: 1430 –ban Horogszegi Szilágyi Erzsébettel kötve házasságot.

Hunyadiból 1430-ra, katonai kiképzésének végére, 23 éves korára egy hatalmas termetű, életerős katona lett, aki értett minden fegyvernemhez, katonai stratégiához és taktikához. Életében az első nagy választóvonalat az jelentette, amikor 23 évesen Európa egyik legnagyobb uralkodójának Luxemburg Zsigmond Német-Római császárnak tisztikarába kerülhetett. Összesen 9 évig szolgálta az uralkodót, mely 9 éve alatt igazi katonai karriert futott be. Harcolt Itáliában (itt megismerte a condottieri harcmodort) és küzdött Csehországban is (itt a huszita küzdő-stílust tanulta meg), miközben felfigyeltek tehetségére és többször előléptették. Végül már a királyi tanácsnak is tagja lett. 

A kilencedik év végére a császár magyar főnemessé tette és kinevezte szörényi bánnak. Ezzel Hunyadi az ország legnagyobb zászlósurainak sorába kerül, alig 32 évesen. Amikor meghalt Zsigmond, majd veje Habsburg Albert is távozott az élők sorából, és az ország polgárháborúba sodródott, mert vita alakult ki arról, hogy a Habsburgoké vagy a Lenygországból érkező, 16 esztendős Wladislaw hercegé legyen e a trón, Hunyadi az utóbbi mellé állt és a Bátaszéki csatában (1441) trónra segítette. Az ifjú király, akit a magyar nemesség I. Ulászlóként ismert el (és koronázott meg Székesfehérváron 1440 július 17-én) nem maradt hálátlan: kinevezte Hunyadit Erdélyi vajdának, temesi ispánnak és a délvidéki várak főparancsnokának. Hunyadi pedig hűségesen szolgálta az ifjú királyt.

Gyors emelkédése miatt Heltai Gáspár XVI.századi prózairó vetette fel először írásaiban, hogy Hunyadi János esetleg Zsigmond császár törvénytelen fia lehetett, amikor az uralkodó kapcsolatba került Morzsinai Erzsébettel Hunyadi János édesanyjával. Ám erre igazi bizonyíték soha nem került elő.

Vajdahunyad vára Ludwig Rohbock és Hunfalvy János könyvében (1864) Forrás: wikipedia.org

A közel 20 évvel idősebb Hunyadi apai jóindulattal egyengette az ifjú király uralkodói terveit. Amellett félelmetes hírnevet szerzett magának a török feletti sorozatos győzelmeivel. Már 1441 –ben betört Rácországba, ahol kíméletlenül pusztította az oszmán portyázókat, majd Szendrő mellett ronggyá verte Isák bég seregét is. Később, 1442 –ben a legendás Mezid béget győzte le, majd egy kisebb marosszentimrei vereséget követően a szebeni csatában zseniális trükkel diadalmaskodott, 20 ezer törököt levágva. Az 1441/42 –es győzelemsorozatára 1442 júliusában, a Vaskapunál megvívott csatájával tette fel a koronát. Győzelmei révén Erdély és a délvidék fellélegezhetett a török támadások alól. A sok diadal miatt Európa és a magyar király egy nagyobb támadó hadjáratot követelt, így indult meg 1443 őszén a „hosszú hadjáratnak” nevezett offenzíva Szófia irányába. A gyors győzelmek miatt a török azonnal békéért könyörgött, ám annak megkötését követően, Hunyadi részben egyházi (pápai buzdításra) ismét egy nagy támadó hadjáratra készült.

Az ifjú, még mindig csak 20 esztendős I. Ulászló és Hunyadi János 1444 őszén indultak közösen egy minden korábbinál magyobb távolságba tervezett hadjáratra a Fekete tenger partjára. A cél a törökök legyőzése volt a Balkánon. A terv sikerrel kecsegtetett, ha az itáliai (velencei) hajósok megakadályozzák II. Murád szultán főerőit abban, hogy Anatóliából a Balkánra keljenek át. Sajnos azonban nem ez történt, a velenceiek nem állták szavukat és az oszmánok akadálytalanul érkezhettek meg a mai Bulgária területére. Ez volt az első nagy gond a hadjárattal, mert így kétszeres lett a török létzsámfölény. A második hibát Várna mellett az alig 20 esztendős I. Ulászló király meggondolatlansága okozta: lovasaival elsietett rohamra indult a szultánt meglátva a csatatéren, akit "csak" gyalogosok védelmeztek. Ám valójában elit janicsár harcosok voltak, akik azonnal megölték a királyt. A magyarok így vereséget szenvedtek és a csatatéren maradt holtan maga a magyar uralkodó, I. Ulászló is. Hunyadi csak nagy viszontagságok árán tudott hazavergődni.

Idehaza a nemesek új uralkodót választottak V. (Habsburg) László személyében, aki helyett azonban a főkapitányok megbízása után Hunyadi János bízták meg az ország vezetésével a király kiskorúsága idejére. Így hét esztendőre 1446 és 1453 közt Hunyadi János lett Magyarország kormányzója. Sajátos és érdekes módon azonban kormányzóként nem voltak túl sikeresek hadjáratai. 1448 –ban mélyen behatolt seregével a Balkánra, hogy az albán fejedelem felkelőivel egyesülve űzze vissza a törököket Ázsiába, ám a Rigómezei csatában (1448 október 16 -án) egy árulásnak köszönhetően nagy vereséget szenvedett. (A kettős játékot űző szerb fejedelem, Barankovics György elárulta Hunyadi terveit a törököknek.) Ráadásul fogságba is esett, és csak komoly váltságdíj ellenében engedték hazatérni. Itthon le kellett mondania kormányzói tisztségéről (1453), de továbbra is ő maradt az ország leghatalmasabb főura.

A kép forrása: mti.hu (altalanossuli.hu)

Élete utolsó éveiben Nándorfehérvár megvédése lett legfőbb célja. Mindent elkövetett azért, hogy az ország főnemeseit és a királyt rávegye arra, hogy Nándorfehérvár alá küldjék seregeiket, ám kérései süket fülekre találtak. Így végül 1456 nyarán szinte teljesen egyedül, saját csapataira támaszkodva, illetve Kapisztrán János által toborzott paraszthadak segítségével védte meg Nándorfehérvárt. A csatában feltörte a török hajózárat, majd behatolt a várba és onnan kitörve foglalta el a török ágyúkat. Zseniális húzással az oszmán támadók ellen fordította saját ágyúikat és két tűz közé szorítva a támadókat óriási győzelmet aratott. Hunyadi János volt a magyar történelem egyik legnagyobb hőse. Az ostrom után pestis vitte el, de emlékezete örökre megmarad.

Hunyadi János két ifjú hagyott hátra: a 25 éves Hunyadi Lászlót és az alig 13 esztendős Mátyást. A két fiatalra nagy súly nehezedett, mert erre az időre már nagyon komoly ellentét feszült a fiatal V. László és a Hunyadi párt között. Ez a viszály Nándorfehérvár átadásakor (a királyi küldöttség odaérkezése napján) Cillei Ulrik halálát okozta (1456 november 9-én). A király gyámjaként ismert Cillei megöléséért az uralkodó a Hunyadi ifjakat okolta. Rettenetes bosszúra készült: Lászlót és Mátyást Budára csalta, ahol előbbit lefejeztette, utóbbit pedig magával vitte túszként Prágába. A sors fintora, hogy Csehországban aztán a király maga is elhunyt (betegségben) 1457 november 23-án. Megnyílt az út Mátyás előtt, hogy a magyar nemesség hívására hazatérjen és támogatói segítségével trónra emelkedjen. De ez már Mátyás királyunk története. 

Ukrajna vagyis a Fekete-tenger északi partjai mentén elnyúló több mint fél millió négyzetkilométeres határszél (oroszul: kraji = határ / u kraji = határmenti) ami egy sztyeppés termő-terület volt az ősi időktól kezdve, az ókori és kora-középkori időkben még szkíta, kazár és tatár uralom alatt állt. Valamivel később, a XIV. században lett a litván és lengyel hódítások célpontja. Ekkor az egyesülő litván - lengyel állam lovascsapatai és lovagja fokozatosan bekebelezték közös birodalmukba az ukrán területeket. Ez egy új 300 éves időszakot eredményezett Ukrajna történelmében, mégpedig a lengyel uralom korát. Az ukránok ezekben az évszázadokban kezdtek elkülönülni az oroszoktól - beloruszoktól saját néppé formálódva. 

A XIV és XVII. század között azonban elnyomás alatt álltak. A közpkorban erős Lengyel Királyság még Európa hatalmas részét uralta keleten. A lengyel uralom Ukrajnában kitolódott egészen 1667 -ig, amikor egy 13 éven át tartó lengyel - orosz háborút következett. A katolikus lengyelek és a görög-keleti oroszok között súlyos harcok folytak ekkor, melyekbe a közben megerősödő szintén görög-keleti ruszin identitású kozákok az oroszokat támogatták. A háborúban bukkant fel az ukránok első nagy nemzeti hőse Bohdan Hmelnickij (1595-1657) zaporozsjai kozák hetman. Bár nem tudta megteremteni a független Ukrajnát, a lengyel elnyomást lerázta. 

Bohdan Hmelnickij hetman. Forrás: wikipedia.org

A háború végére viszont Ukrajna keleti részeit, egészen pontosan a Dnyeperen túli vidékeit bekebelezte az erősödő Orosz Birodalom. Ezt az Andruszovói béke rögzítette 1667-ben. A főváros, Kijev is ekkor került orosz fennhatóság alá. (Véglegesen 1686 -tól.) Alig több, mint egy évszázaddal később (1795 -ben) a maradék területek is az oroszokhoz kerültek, főleg Nagy Katalin terjeszkedő politikájának köszönhetően. Innentől több mint egy évszázadon keresztül (1795-1917) az orosz elnyomás maradéktalanul érvényesült Ukrajna felett.

Az alábbi térképen Ukrajna a Lengyel-Litván Birodalom részeként látható:

A kép forrása: LINK 

Ukrajna első önállósodási sikerét (legalábbis az újkorban) az 1917 -es esztendő hozta el, amikor 3 évre megalakulhatott végre a független Ukrajna. Ám 1920 -ban a polgárháborús Szovjet-Orosz Államban a kommunisták kerültek fölénybe, így a Vörös Hadsereg megszállta a területet. Ukrajna hosszú időre újra orosz elnyomás alá került. Ezen időszakban történt egy fontos határmódosítás 1954-ben, amikor Hruscsov egy bürokratikus döntéssel Ukrajnához csatolta a Krímet. Akkor még senki nem gondolta, hogy ennek később komoly jelentősége lesz még. Ukrajna egészen 1991 augusztus 24 -ig lett a Szovjetunió része. Az említett napon viszont kikiálthatta függetlenségét.

Az ország viszontagságai azonban 22 évvel később folytatódtak: 2013 novemberében Viktor Janukovics elnök váratlanul felfüggesztette az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalásokat és inkább a Putyinnal való összefogást választotta. Az ukrán nép fellázadt és 2013 decemberére a kijevi Majdan tér lett a tiltakozások középpontja. Két hónappal később, 2014 februárjára a Majdanon már fegyvert ragadtak a felkelők és szabályos utcai harcok alakultak ki.

Február 21 -re Janukovics feladta a küzdelmet és Putyinhoz menekült Oroszországba. A kijevi főteret ekkorra már 100 holtest borította. Ukrajnában a parlament kezébe került a hatalom, új választásokat írtak ki és az elnöki széket Petro Porosenko foglalta el. Közben 2014 március elsején az orosz hadsereg megszállta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szakadár csapatok küzdelmeit. Porosenko 2018 november 29 -én kijelentette a világnak: "Vlagyimir Putyin el akarja foglalni Ukrajnát", majd országában azonnali hadiállapotot vezetett be. Később 2019-ben Petro Porosenko elvesztette a választást és hatalomra került Volodimir Zelenszkij a jogász végzettségű de a szórakoztatással és médiával foglalkozó üzletember.

Közben 2022. február 21-én Oroszország hivatalosan elismerte a kelet-ukrajnai szakadár donyecki és luhanszki „népköztársaságokat” és „békefenntartónak” nevezett csapatokat küldött a területre. 2022. február 24-én hajnalban az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát.

Híres ukránok a világban: Olga Kurilenko (színésznő), Mila Kunis (színésznő), Vitalij Klicsko (ökölvívó), Milla Jovovich (színésznő), ukrán felmenőkkel rendelkező: Leonardo DiCaprio (színész), Steven Spielberg (rendező). 

Bár február 28-án a Fehér Házban Volodimir Zelenszkij és Donald Trump (illetve alelnöke J.D. Vance) találkozója kifejezetten rosszul sikerült és az ukrán elnök idő előtti távozásra kényszerült anélkül, hogy aláírták volna a ritkaföldfémekről szóló megállapodást, 4 nappal később március 4-én kedden megkezdődött a két vezető megbékélése. 

A megbékélés első lépését Zelenszkij tette meg (kedden) amikor közösségi oldalán (x.com) valóra váltotta mindazt, amit Trump várt tőle: vagyis hála kimutatása, köszönet mindenért és teljes behódolás, illetve Trump vezetői elismerése és a mielőbbi szerződés-aláírás kilátásba helyezése.  

A gyors ukrán meghátrálás okai között első helyen kell kiemelni, hogy az említett balsikerű találkozót követően Trump leállított mindenfajta támogatást Ukrajna felé. 

Az amerikai support-leállítás három ponton is érzékenyen érintette Ukrajnát: egyrészt a ballisztikus, nagy hatótávolságú rakéták szállítása, másrészt a hírszerzési támogatás, starlink-rendszer elmaradása (vagy legalábbis az elmaradás kilátásba helyezése), harmadrészt pedig a harci eszközökkel való ellátás akadozása, mint például az ukránok által közkedvelt Bradley gyalogsági harcijárművek átadása az ukrán hadseregnek.

Bár az Európai Unió rögtön késznek mutatkozott a kieső amerikai támogatás pótlására, Zelenszkij és vezérkara tisztában lehettek azzal, hogy ez nem állhat azonnal és maradéktalanul az elvesztett amerikai support helyére. A háború jelenlegi szakaszában pedig kulcsfontosságú a folyamatos fegyverzet-ellátás.

Most minden azon múlik, hogy miként értékeli Trump, az ukrán meghátrálást. Beéri vajon az amerikai elnök az említett nyilvános behódolással vagy büntetésként elhúzza majd a válasz-reakciót, hogy érezhető legyen (okulásként) mit okoz ha ellene szegülnek. Az időhúzás ellen szól, hogy Trumpot is szorítja az idő, hisz híveinek és az egész világnak gyors megoldást igért az ukrajnai háborúban. Mindenesetre keddi másfél órás kongresszusi beszédében úgy fogalmazott "nagyra értékelem, hogy az ukrán elnök elküldte levelét".

A február 28-án Washingtonban lezajlott Trump - Zelenszkij találkozóról már sokan mondták el a véleményüket, ám aránylag kevés olyan megközelítést olvashattunk, mely védte volna az ukrán államfőt. Nos álljon most itt pár gondolat ennek jegyében is, az igazságos kiegyensúlyottság érdekében.

A kép forrása: edition.cnn.com

1. Volodimir Zelenszkij az ukrán állam hivatalos vezetőjeként mint államfő látogatott el a washingtoni Fehér Házba hogy ott egy előre egyeztett diplomáciai találkozón vegyen részt az Egyesült Államok elnökével, mégpedig a sajtó képviselői előtt.

2. Zelenszkij egy független és szuverén országot képviselt, saját hazáját Ukrajnát és annak 40 millió lakóját. 

3. A találkozó egyik fő célja egy szerődés aláírása volt, mely amerikai támogatást biztosított volna Ukrajna számára bizonyos ásványkincs-kitermelési jogok fejében (Ukrajna területén).

4. A találkozón az Amerikai Egyesült Államok vezetője, Donald Trump fogadta, ám a kialakuló párbeszédet már a kettő az egy "ellen" leosztásban hajtották végre, azaz J.D. Vance és Trump egyidejűleg beszéltek Zelenszkijjel, aki teljesen egyedül válaszolgatott nekik.

5. A beszélgetés ugyan higgadt légkörben indult ám egy ponton (a 35-38. perc környékén) az amerikai alelnök vádaskodásba kezdett, azt állítva, hogy Zelenszkij nem elég hálás az Egyesült Államoknak és nem is mondott köszönetet neki. (Ami egyébként tényszerűen nem igaz.)

6. Az alelnöki felvetés után Trump is támadásba lendült, maga is minősítgetve és bírálva Zelenszkijt. (Neked nincsenek kártyáid, eleget beszéltél, bajban vagy, világháborút kockáztatsz ... stb)

Következtetések: A két amerikai viselkedése minimum udvariatlan és sportszerűtlen volt és amellett hogy nem is engedte szóhoz jutni a másik felet, az aláírandó szerződéssel legkisebb módon sem összefüggő témákban vádolta meg, végig személyeskedő stílusban.

Személyes vélemény: Az egész találkozó rosszul volt megszervezve és végig azt a látszatot keltette, hogy előre eltervezték Zelenszkij kínos helyzetbe hozását. Ez felveti azt is, hogy eleve nem is akarták a szerződést aláírni de úgy akarták intézni, hogy a dolog meghiúsulásáért Zelenszkij legyen okolható. 

A kép forrása: LINK

Volodimir Zelenszkij megosztó karakter a világpolitikában, a konzervatívabb beállítottságú átlagemberek számára nehezen elfogadható hogy élete egy szakaszában a szórakoztató-iparban dolgozott, zenés műsorszámokban lépett fel és zongorázott. Erre sokan akkor sem találnak mentséget, ha megtudják, hogy egyébként Zelenszkij jogi diplomát szerzett a kijevi egyetemen és hogy a politikai pályára lépve már népéért és hazájáért kezdett dolgozni.

Zelenszkij védelmében kell megjegyezzem: egy háborúban álló ország vezetője, aki évek óta tesz meg mindent a megtámadott hazájáért, melynek szolgálatában több mint 250 milliárd dollárnyi támogatást szerzett eddig a világ országaitól, felét az USA-tól másik felét európai államoktól.

Egy háborúban vérző nemzet képviselőjét és megválasztott államfőjét tényleg így kell fogadni? Élcelődni ruháján, amiért a háború poklából nem öltönyben érkezett, ketten esni neki és porig alázni, hogy szóhoz sem tudjon jutni és végül elküldeni magyarázat nélkül? Tényleg ez a módja egy államfő fogadásának? Mindenki maga tegye fel a kérdést önmagának, félretéve személyes ellenszenvet és bármiféle részrehajlást. 

Az Egyensúly Intézet közvélemény-kutatása szerint (mely 2023 novembere és 2024 májusa között mérte fel a magyar állampolgárok anyagi helyzetét), körülbelül a lakosság 76%-a nem rendelkezik havi nettó 400 ezer forinttal, ami az átlagos életszínvonal biztosításához kell(ene). Sőt a helyzet ennél is súlyosabb, mert a felmérés szerint az emberek 45%-a a minimális megélhetéshez szükséges havi nettó 250 ezer forintot sem keresi meg. Ennek a csoportnak egy tekintélyes részét tekintjük szegénynek, ha ez a meghatározás pontos kritériumokkal definiálható (egyébként szubjektív így nincs rá egzakt definíció).

Összességben a magyarok negyede-harmada (25-33%), tehát nagyjából 2,5-3 millió ember tekinthető szegénynek ma Magyarországon. Emellett 45-50 százaléknyi válaszadóról mondható el, hogy kijön a jövedelméből (éppen csak, de mindenféle luxus nélkül) és csak 15–20 százalékra igaz, hogy nem igazán okoznak nekik gondot a hétköznapi kiadások, sőt, képesek is félretenni és gond nélkül fedezni tudnak egy jelentősebb váratlan kiadást is.

Az Európai Unióban ezekkel a számadatokkal és ezekkel a szomorú tényekkel az utolsó helyen állunk vagyis gyakorlatilag mindenhol jobb a helyzet mint itt (még Romániában, Bulgáriában és Albániában is, ami egészen hihetetlen).

Érdekes lehet a kérdés: mi lehet ennek az oka?  Kérdésünkkel a véleményeket szeretnénk felmérni?

Károly Róbert (eredeti nevén: Caroberto de Anjou) apja Martell Károly, anyja pedig Habsburg Klemencia volt. Apja szülei révén volt Árpád-házi rokon, mivel apai nagyanyja Mária, V. István magyar király lánya volt. (Tehát V. István dédunokájaként jött a világra 1288-ban)

A magyar trón megszerzése

Az utolsó Árpád-házi uralkodó III. András (1290-1301) volt, ám hatalmát belföldön és külföldön is sokan megkérdőjelezték, mivel a magyar nemesség tagjai közül néhányan tudni vélték: valójában nem Árpád-házi leszármazott. A pletyka alapját az szolgáltatta, hogy apja – utószülött István – születése előtt II. András és harmadik felesége Estei Beatrix nem éltek házaséletet, viszont az ifjú olasz királyné bensőséges kapcsolatot ápolt az ország nádorával (Dénes nádorral) Így II. András halála után, külföldön megszületett István – III. András apja – talán Dénes nádor, és nem II. András gyermekeként látta meg a napvilágot. 

A fentiek miatt, még III. András halála előtt megjelentek a külföldi trónkövetelők Magyarország határainál. Már 1292. január 6-án Mária királyné Magyarországot fiának, Martell Károlynak adományozta, és őt magyar királlyá nyilvánította. 1295-ben meghalt Martell Károly. A nápolyi Anjouk magyarországi trónigénye így fiára, Károly Róbertre szállt. Kedvezett ennek az igénynek, hogy 1294-ben az a VIII. Bonifác lett a pápa, aki a pápai világuralmi törekvések kiemelkedő, ám kései harcosa volt, s aki nagyon szívesen látta volna nápolyi hűbéreseit Magyarország trónján. II. Károly nápolyi király hosszas előkészületek után - azt követően, hogy újra kegyeiben és birtokadományokban részesítette a hozzá hű délvidéki urakat útnak indította Magyarországra unokáját, az alig tizenkét éves Károly Róbertet, aki 1300. augusztusában érkezett a dalmát tengerpartra. Miközben az ifjú Anjou az ország fővárosa felé vonult hadaival, 1301. január 14-én a budai várban meghalt III. András, vele pedig kihalt az Árpádok férfiága is.

III. András halálának hírére Károly Róbertet párthívei sietve Esztergomba vitték, és ott az Anjouk magyarországi szálláscsinálója, Bicskei Gergely választott esztergomi érsek a "szentistváni" ( Szent Istvánnak tulajdonított ) korona híján egy másik, talán erre az alkalomra sebtében készített koronával megkoronázta. A tizenhárom éves ifjút Magyarországon ekor még csak néhány egyházi és világi méltóság támogatta: a horvátországi Subics és Babonics családok, valamint Csák Ugrin tartományúr és Bicskei Gergely esztergomi érsek. Külföldi támogatói pedig a Nápolyi Királyság hűbérura, VIII. Bonifác pápa, és a Habsburg hercegek voltak. 

Ám Károly Róberttel szemben az ország több hatalmassága - a Rátótok, Balassák, Kőszegiek, a kalocsai érsek, az egri, a váradi, a váci, a csanádi, a boszniai és a szepesi püspökök, a Trencséni Csák Máté, Aba Amádé, a budai bíró – Csehországba indult, hogy a cseh király kilenc éves Vencel nevű fiát kérje fel a magyar trón elfoglalására. Vencelnek bizonyítható rokoni kapcsolata volt az Árpád-házzal, mivel III. Béla Konstancia nevű lányának ükunokájaként látta meg a napvilágot. A fiatal Vencelt be is hozták Magyarországra, és 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott János kalocsai érsek királlyá koronázta a "szentistváni" koronával. Válaszul Károly Róbert híveket gyűjtött és 1303-ban megostromolta a király székhelyét, Budát. Vencel néhány évvel később – 1305 őszén - apja halála után megörökölte a cseh trónt, így kénytelen volt hivatalosan is lemondani Magyarországról és a magyar királyi cím viseléséről.

Vencel távozása után 1307. október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyűlés királlyá választotta. Ezt követően bukkant fel a harmadik külföldi trónkövetelő, Wittelsbach Ottó bajor herceg. Ottó szintén az Árpád-ház egyik leszármazottja volt, mivel IV. Béla Erzsébet nevű lányának fiaként, azaz a "hírneves" magyar uralkodó unokájaként nyújthatta be magyarországi trónigényét. A német herceg a magyar trón megszerzése érdekében össze akart fogni az Erdélyt kezében tartó Kán Lászlóval, ám a vajda elvette tőle a szent koronát – melyet Ottó, még Venceltől kapott. Támogatók híján így 1308-ban Ottó is távozott az országból, így 1309. június 15-én, majd a 1310. augusztus 27-én – a Kán Lászlótól visszaszerzett koronával harmadszor is megtörtént Károly Róbert koronázása az Árpádok ősi székvárosában, Fehérvárott.

A hatalom megszilárdítása

Bár a főurak nagy része Károly mellé állt, az erősebbek ellenálltak. Ugyan Csák Máté Kőszegi Henrikkel együtt 1308-ban elismerte a királyt, de mint az ország legnagyobb és legerősebb birtokosai saját területükön királyként uralkodtak. Aba Amadé kassai halála juttatta a királyt első komoly győzelméhez, mert a város mellé állt Amadé fiaival szemben. Azok Csák Mátéval kötöttek szövetséget, de az egyesített sereget 1312. június 15-én a rozgonyi csatában Károly legyőzte. 1316-ban a Kőszegiek, 1317-ben Borsa Kopasz és Kán László felett aratott győzelmet és fokozatosan átvette az irányítást az ország egész területe felett. Csák Máté hatalma a rozgonyi csata után meggyengült, de még így is elég erős maradt ahhoz, hogy a király óvatos legyen vele. 1316-ban elvette tőle Visegrádot, majd 1318-ban Komáromot, de az ország észak-nyugati része csak a nagyúr 1321-es halála után került Károly Róbert ellenőrzése alá. Végül 1322-ben az addig kényszerűségből Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra.

Az utolsó fegyveres szembenállás Csák Máté egyik bizalmi emberének Zách Feliciánnak a nevéhez fűződik, aki 1330 április 17-én kísérlet meg merényletet az Anjou uralkodó ellen. A merénylet megtorlása elrettentő figyelmeztetés volt a többi nagyúr felé, ugyanis Felicián testének darabjait különböző városokba, fejét Budára küldték intő példának. Gyermekeit kivégezték, Klára nevű lányát borzalmasan megcsonkítva városról városra hurcolták és azt kellett kiáltoznia: "Így jár, aki hűtlen lesz a királyhoz!" Felicián rokonságát ezenkívül harmadíziglen halálra ítélték, távolabbi rokonait pedig jószágvesztéssel sújtották.

Károly Róbert központosító politikája: Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. A régi, lázadó főnemesség helyére új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok később a magyar történelemben fontos szerepet játszó család, például a Lackfiak, Garaiak, Nekcseiek, Szécsényiek vagy a Debreceniek. A királyi várak közül 100-at visszavett, majd újra eladományozott, ám csak megbízható hozzá hű nemeseknek, akik csupán szolgálati, úgynevezett honor birtokokként, szolgálatuk, vagyis tisztségük viselése idejére kapták meg azokat. Uralma alatt az ország 300 várából már nem csupán 60 (20%) hanem 160 (50%) volt királyi kézen. Az országbárók nagy honorjai jellemzően a legnagyobb főurak között rotálódtak. A honor jelentette az igazi hatalmat, mivel olykor 10-20 vár birtoklása is járt vele. A honort birtokosai saját familiárisaik útján irányították. Ugyancsak a király erejét növelte egy új hadseregforma kialakítása is, melyben megjelent a királyi bandérium, a megyei bandérium és a kun könnyűlovasság is. 

Károly Róbert gazdaságpolitikája

Károly Róbert a pénzügyek terén is megerősítette a királyi hatalmat, és feltöltötte a kincstárat. Ebben fő bizalmasa Nekcsei Demeter tárnokmester volt segítségére. Elsőként, - mivel Magyarország ekkoriban Európa egyik első számú arany és ezüst lelőhelye volt - a nemesfém bányászatot és kereskedelmet vette szoros királyi felügyelet alá. Átalakította a bányabér (urbura) rendszerét. Amíg az Árpádok alatt a kibányászott arany egytizede, az ezüst egy nyolcada a királyt illette, addig Károly Róbert a bányabér egyharmadát megosztotta a földesurakkal, hogy elősegítse az új bányák feltárását. Megtiltotta, hogy a nemesércet külföldre szállítsák; az aranyat és ezüstöt az uralkodó által megszabott áron be kellett szolgáltatni (nemesfém-monopólium) a frissen létrehozott pénzverő kamaráknak, melyek pénzt verettek belőle.

A sokféle forgalomban lévő pénz helyett 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár, majd 1325-ben firenzei mintára az aranyforint verését, váltópénze az ezüstgaras lett. (Az aranybányászat terén Magyarország Európán belüli elsőségét jelzi, hogy Károly Róbert volt a kontinens első uralkodója, aki megengedhette magának, hogy országában aranyvalutát veressen.) A korábbi uralkodók által kedvelt pénzrontást, - mely a kamara haszna nevet viselte és a pénzek időnkénti kötelező, alacsonyabb nemesfémtartalmú pénzekre történő beváltását jelentette - Károly Róbert beszüntette.

A királyi bevételeket új adó bevezetésével is növelte, ez volt a kapuadó. Minden olyan telek után kapuadót szedtek, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni és meg tudott fordulni. (ezért nevezték kapuadónak is) Bevezették még a harmincadot is, mely a nyugatra és északra, valamint a huszadot, mely a délre kivitt vagy behozott árukat vámolta meg. A vámokat nemcsak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték. Ilyen volt Székesfehérvár és Buda.

Károly Róbert külpolitikája

Az ország belviszonyainak megszilárdítása után a király az ország külső tekintélyének helyreállításába kezdett. Elsőként rendezte a Bölcs Róbert, nápolyi királlyal fennálló trónöröklési vitát. A pápai közvetítéssel megkötött 1333-as egyezményben kisebbik fiát, Endre herceget eljegyezte a nápolyi uralkodó unokájával, egyben örökösével, Johannával és rögzítették, hogy a házaspár közösen fogja örökölni a trónt.

A Balkánon is sikeres terjeszkedő politikát folytatott, és megszerezte a szerbektől Nándorfehérvárt és Galambócot. (Nándorfehérvár 1018-tól volt Bizánc birtoka, majd 1230-ig hol magyar, hol bizánci kézen szerepelt. Ekkor rövid időre bolgár kézre került, majd 1272 körül V. István Katalin lányával együtt a várat is átadta hozományként Dragutin szerb uralkodónak. Ezután 1403-ig többségében magyar kézen van, majd Zsigmond hűbérbirtokként átadja hívének Lazarevics István szerb despotának.)

Károly Róbert külpolitikai sikerként könyvelhette el az 1335-ös Visegrádi találkozót is. A lengyel, cseh és magyar uralkodók (Nagy Kázmér, Luxemburg János, Károly Róbert) részint egy Bécset elkerülő kereskedelmi útról döntöttek (a bécsi vám kivédésére) másrészt elsimították a Szilézia miatt fellángolt lengyel-cseh ellentéteket (Kázmér lemondott a területről, cserébe János a lengyel trónigényéről) harmadrészt pedig megegyeztek: ha Kázmér lengyel király fiú utód nélkül halna meg, úgy Károly Róbert fia örökölné a trónt. Ezzel mindkét fia számára biztosított egy-egy királyságot: kisebbik fiának a már említett nápolyi alkuval az Anjouk itáliai királyságát, nagyobbik fiának, Lajosnak pedig Magyarország mellett a Lengyel királyságot.

Károly Róbert szinte egyetlen külpolitikai kudarca Havasalföldöz kötődött. A terület korábban a magyar királyok felé hűséggel viseltető oláh és kun kenézségekből állt, ám 1310-ben felbukkant egy Basarab János nevű vajda, aki egyesítette a kis kenézségeket és létrehozta a magyaroktól független Havasalföldi fejedelemséget. Károly Róbert 1330. októberben ugyan meghódította az engedelmességet megtagadó havasalföldi vajda székhelyét, Argyasudvarhelyt, de november 9-én, hazafelé tartva egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai megtámadták és a Posadai csatában vereséget mértek rá. Károly Róbert kénytelen volt elismeri Havasalföldet.

Házasságait tekintve: első két feleségét Máriának hívták, ezért a forrásokban sokszor összekeveredett a nevük, erre mutatott rá Kristó Gyula. Első felesége Piast Mária, II. Kázmér a sziléziai Beuten hercege, míg második felesége Rurik Mária, I. Leó halicsi király lánya. Harmadik felesége, Luxemburgi Beatrix halála után, 1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Lokietek Erzsébetet, ami később fiának, Lajosnak jogalapot teremtett a lengyel trón megszerzésére. I. Károly1342-es halálakor erős birodalmat hagyott fiára, Nagy Lajosra

Ferenc József történelmünk meghatározó alakja volt, aki uralkodóink közül leghosszabb ideig ült a trónon 1848 és 1916 között. De milyen ember lehetett valójában ez a folyton egyenruhás viselő és a császári mivoltát katonai szolgálatként felfogó Habsburg uralkodó?

Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal.

Egyéniségének kialakulására két tényező hatott a kezdetektől: erőskezű anyja, Zsófia főhercegné, és katonai – politikai tanácsadói. Egész életében Ferenc József vonzódott a katonás életmódhoz és az egyenruhákhoz (uralkodóként is állandóan tábornagyi egyenruhát hordott). Merevségét, felsőbbrendűségi tudatát és rugalmatlanságát több érdekesség is jelzi. Például nagyon ritkán fogott kezet bárkivel, de ha mégis, akkor kizárólag csak nemesemberrel tette. Irodájában külön lista volt arra vonatkozóan, hogy kivel tegeződik, ezen a listán kizárólag uralkodóházak tagjai szerepeltek, de családtagjai közül is csak alig 30-40 ember. Szigorúan megkövetelte a sok százados spanyol etikett betartását. A polgári személyek kizárólag csak frakkban, fekete mellényben és nyakkendőben léphettek elé, ha sürgősen hivatott valakit, külön jelezte, hogy ezek a formalitások kivételesen elhagyhatók. Formatisztelő hagyományőrzése bizalmatlanná tette az újkor vívmányai iránt. A vasutat még igen, de a gépkocsit vagy a telefont már nem használta, és a gépírást is igen sokára és csak bizonyos ügyiratoknál tűrte meg.

Szigorú rendszer szerint élt, attól csak nagyon ritkán tért el. Egész életvitele merev, szenvedélymentes és katonás volt egészen haláláig. Magánéletét illetően ez a merevség sokszor okozott konfliktusokat számára, különösen a csodaszép és élettel teli Sisivel kapcsolatban. Az alig 16 éves Wittelsbach Erzsébetet – a bajor herceg leányát, Sisit - 1853-ban ismerte meg Bad Ischlben. A 23 éves fiatalember rögtön beleszeretett a szeleburdi kamaszlányba és a kapcsolat hamar komolyra fordult. Alig egy évvel később, 1854 április 24-én házasság lett belőle. A házasságból 1855 és 1868 közt három leányzó és egy fiú (Rudolf) született.

Házasságuk eleinte szerelemmel kezdődött, ám néhány év után a két teljesen eltérő vérmérsékletű, életszemléletű és habitusú ember viszonya boldogtalanná vált. Erzsébet sok időt töltött távol Bécstől, hogy kerülje a vele szemben mindvégig ellenséges (és életét megkeseríteni akaró) anyósát. A császár pedig eközben szeretőket "tartott". A két legismertebb: Anna Nahowski, akivel az 1870-es évek végén ápolt intim kapcsolatot, és Katharina Schratt színésznő, aki az 1880-as évektől (évtizedekig) került közel az uralkodóhoz. (Az utóbbi viszonyról szinte mindenki tudott, még Sisi is, sőt pletykák szerint ő maga hozta össze őket.)

A családot tragédiák sora is sújtotta. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen halt meg. A királyi pár fiúgyermeke, Rudolf sem hasonlított Ferenc Józsefre, felcseperedve kritikusan szemlélte apja uralkodását. Rudolf végül 1889-ben, 31 évesen öngyilkos lett fiatalkorú szeretőjével együtt a dinasztia egyik vadászkastélyában. Sissi csak alig 9 évvel élte túl fiukat, amikor 1898-ban Genfben egy olasz anarchista (Luigi Lucheni) szíven szúrta. Az ekkoriban már koros Ferenc Józsefet természetesen megviselte felesége és fia halála, de fegyelemhez szokott természete nem engedte számára az elgyengülést.

A császár végül a háború kellős közepén, 1916 november 21-én, 86 éves korában halt meg álmában, magas lázzal küszködve. A háborút testvérének unokája, Károly főherceg fejezte be, aki a Monarchia utolsó uralkodójaként és Magyarország utolsó királyaként (IV. Károly néven) 1918 november 11-ig uralkodott.

Ferenc Józseffel a magyar történelem egyik leginkább vegyes megítélésű alakja távozott az élők sorából. A magyar közvélekedés még ma sem egységes abban a tekintetben, hogy a leghosszabb ideig uralkodó magyar király pozitív vagy negatív alakja volt e a magyarság históriájának? Leverte szabadságharcunkat, kivégeztette az aradi vértanúkat, majd 1849 és 1867 között elnyomó, abszolutizmussal uralkodott felettünk. Ám később lehetővé tette a kiegyezést és egy új "aranykor" eljövetelét, melyben fejlődésnek indulhatott végre a magyar gazdaság és Európa fejlettebb régiójának részeként az "osztrákokkal karöltve" tartozhattunk a kontinens jobb sorsú államai közé. Ferenc József uralmáról tehát még ma is vegyes érzéseink lehetnek.