Az egyetlen blog a Napi jegyzet, melynek közéleti posztjai soha, egyetlen egyszer sem kerültek ki eddig az Indexre. (Erre büszkék vagyunk, mert láthatóan zavarjuk a kormány-médiát írásainkkal.]

Az Egyensúly Intézet közvélemény-kutatása szerint (mely 2023 novembere és 2024 májusa között mérte fel a magyar állampolgárok anyagi helyzetét), körülbelül a lakosság 76%-a nem rendelkezik havi nettó 400 ezer forinttal, ami az átlagos életszínvonal biztosításához kell(ene). Sőt a helyzet ennél is súlyosabb, mert a felmérés szerint az emberek 45%-a a minimális megélhetéshez szükséges havi nettó 250 ezer forintot sem keresi meg. Ennek a csoportnak egy tekintélyes részét tekintjük szegénynek, ha ez a meghatározás pontos kritériumokkal definiálható (egyébként szubjektív így nincs rá egzakt definíció).

Összességben a magyarok negyede-harmada (25-33%), tehát nagyjából 2,5-3 millió ember tekinthető szegénynek ma Magyarországon. Emellett 45-50 százaléknyi válaszadóról mondható el, hogy kijön a jövedelméből (éppen csak, de mindenféle luxus nélkül) és csak 15–20 százalékra igaz, hogy nem igazán okoznak nekik gondot a hétköznapi kiadások, sőt, képesek is félretenni és gond nélkül fedezni tudnak egy jelentősebb váratlan kiadást is.

Az Európai Unióban ezekkel a számadatokkal és ezekkel a szomorú tényekkel az utolsó helyen állunk vagyis gyakorlatilag mindenhol jobb a helyzet mint itt (még Romániában, Bulgáriában és Albániában is, ami egészen hihetetlen).

Érdekes lehet a kérdés: mi lehet ennek az oka?  Kérdésünkkel a véleményeket szeretnénk felmérni?

Újraszámolás kezdődik pénteken a Nemzeti Választási Bizottság csütörtöki döntése alapján a 25 ezer érvénytelen fővárosi szavazat tekintetében. A végeredmény nagyon is hozhat fordulatot, hiszen a fő kérdés most az: mennyi azoknak a szavazólapoknak a száma, melyeket azért vettek érvénytelennek, mert azokon Szentkirályi Alexandra és Vitézy Dávid is meg van jelölve egyidejűleg. Ezek ugyanis most már majd érvényesek lesznek. Ha ezek száma meghaladja majd a 324-et (amivel Karácsony győzött), akkor kérdésessé válik a korábbi végeredmény. 

A kép forrása: pewresearch.org

Ha az esélyeket nézzük: azok bizony nem Karácsony Gergely mellett szólnak, hiszen a megtévesztő szavazólapok között nagy mennyiségben vannak olyanok, amelyeken csak vékony vonalakkal van lehúzva Alexandra neve. Az egyes választókerületekben ugyanis más-más módszereket választottak az utolsó pillanatban visszalépett Alexandra szavazó-mezőjének inaktiválására és több kerületben is az alig látható megkülönböztetés (áthúzás) mellett döntöttek. 

Kérdés persze, hogy ebben hol a felelőssége a Nemzeti Választási Bizottságnak és Választási Irodának, melyek egyike sem tett közzé a fővárosi választókörzetek számára egységes (és egyértelmű) előírást arról, hogy miként tüntessék fel Szentkirályi Alexandra visszalépését. 

A legvégső talány tehát most az: napokon belül az újraszámolás egyben rászámolás lesz e (boksz nyelven) Karácsony Gergelyre vagy maradhat hivatalában? A fővárosi közgyűlés működése mindenhogyan nehézkes lesz, tekintve, hogy 10 - 10 Fideszes és Tisza párti képviselő mellett 7 Összefogás párti (DK-MSZP-PM), 3 Kutyapárti és 3 LMP Zöldek városatya foglal majd helyet benne. 

---------- {} ----------

A poszt lezárása után került közlésre az a hír, hogy Karácsony Gergely az újraszámolás után is nyert, most már csak 54 szavazattal. Reméljük Vitézy nem kap agyvérzést.

Magyar Péter az ATV Egyenes beszéd című műsorában (június 10-én) megsértődött és faképnél hagyva Rónai Egont egyszerűen kiviharzott a stúdióból. Az ok: nem kapott valódi kérdéseket, csupán a szerinte vele ellenséges ATV számonkérését. [VIDEO]

A kép forrása: Index

Mielőtt véleményt alkotunk érdemes három aspektusra szétválasztani az esetet: egyrészt ott van az alapkérdés, miszerint számon-kérheti e nyilvánosan egy TV-műsor szerkesztője a riportalanyát bármilyen korábbi viselkedéséről a csatorna felé, másodsorban lehet e köze egy TV csatorna tulajdonosi körének bármilyen interjú témájához (hiszen Magyar Péter Németh Sándor többségi tulajdonoson keresztül Fidesz-közelinek nevezte az ATV-t), harmadrészt pedig: viselkedhet e úgy egy profi politikus a médiában, hogy félbeszakítva az interjút egyszerűen továbbáll?

Nos kezdjük az utolsóval, mely a legérdekesebb kérdés. Egy hivatásos, profi politikus ugyanis sokkal inkább felhasználja a különböző média-felületeket politikai céljaira, mintsem vádaskodik és megsértődik rájuk (vagy teátrális megnyilvánulásokkal kelt érzelmeket ellenük). Akkor is, ha az a médiafelület szerinte ellenséges vele szemben. Sőt, főleg akkor. Magyar Péter nem viselkedett tehát profi politikus módjára duzzogásával és a studióból való kivonulásával. Egy tapasztalt és rutinos politikai szereplő mindig megtalálja a módját annak, hogy jól jöjjön ki egy kényes szituációból és a maga javára fordítsa a helyzetet. Érvel, visszakérdez, magyarázatot ad vagy kételyeket vet fel illetve elgondolkodtat. Ezek tartoznak az eszköztárába.

Az első kérdésre, miszerint lehet e számon-kérő egy riporter egyértelműen az a válasz, hogy "számon-kérő hang" semmiképpen sem üthető meg, legfeljebb kérdezés, amiről előzetesen is tájékoztatni illett volna a riportalanyt. Ráadásul egy TV orgánum és egy politikai szereplő viszonya nem nyilvános téma, az egymás között intézendő. Magyar Péter tájékoztatása arról, hogy mire készülnek úgy tűnik elmaradt, mert láthatóan készületlenül érte Rónai Egon témafelvetése arról, hogy igaztalanak korábbi vádjai arról, hogy az ATV mellőzte volna őt a kampány során.

A második kérdés: az ATV nyilvános bírálata a tulajdonosi körét illetően, mely kormány-közeli Magyar Péter szerint, így következésképpen nem is lehet objektív, értelmetlen indulatkeltés csupán. Az ATV tulajdonosairól bizonyára előzetesen is tudott már Magyar Péter, akkor is, amikor elfogadta meghívását az Egyenes beszéd műsorába. Így ennek felhozása teljesen irreleváns volt. 

Összegzés: Az ATV is követett el hibákat, de Magyar Péter a higgadtságát vesztette el nyilvánosan, ami nem vet jó fényt politikai kompetenciáira.

Bejött a papírforma június 9-én: a háborúval való riogatás és annak elhitetése, hogy a kontinens egyik legkisebb országának vezetője majd jól elháríthatja a háború veszélyét (ha pártjára szavaznak) meghozta gyümölcsét. A Magyarországnak járó képviselői helyek többsége a Fideszé lett (megint).

Számítani lehetett erre a végeredményre, elvégre a legelemibb félelemre alapozták a kampányt, arra amit senki nem akar: a háborúra. Most jön majd az, hogy beváltják ígéretüket és jól elhárítanak minden háborús veszélyt? Aki ezt elhiszi, az irigyelni lehet, a naiv idealizmus ugyanis ritka "kiváltság" manapság és csak a tájékozatlanok "ajándéka" hiszékenységükért.  

Valószínűleg sikertelen lesz ugyanis a nagy "háború-elhárítási manőver" így jön egy újabb ellenségkép és újabb veszély, amit csakis a kormánypárti vezetés tud megoldani. Ez lesz a 2026-os kampány. A módszer kétségtelenül újra be fog válni: mindig lehet ugyanis találni rettegésre okot adó tényezőt és mindig lehet azzal jönni, hogy ezt csak és kizárólag a kormánypárt oldhatja meg.

Az említett recept segítségével zsebben van már most is a kétharmados Fidesz győzelem 2026-ban. Ha nem tör ki addig a háború, akkor újra elő lehet jönni annak veszélyeivel, ha meg kitör ... na ki az, aki kivonhat bennünket belőle (?), csakis ők. Egyszerű a képlet. Bár ez csak és kizárólag Magyarországon működhet. Különleges nép vagyunk. Ebben is.

A 2020-as években a hagyományos bal- és jobb oldal politikai megosztottságának helyébe Európa-szerte egyre inkább a nagyhatalmi pozicionálásban és az integrációs viszonyulásban való ellentét lépett. Egyik végponton az atlantista és integráció-pártoló erők állnak, akik egy egységes, katonailag közös fellépésben gondolkodó (NATO-t erősítő oldalt képviselik)  a másikon pedig a nemzetállamiságot előtérbe helyező, gyengébb európai összefogást sürgető és kevésbé a NATO-ra építő erők állnak. Utóbbiak nem tartják jelentősnek az úgynevezett "orosz-veszélyt" azt a fenyegetést, amit az expanzióban lévő putyini külpolitika képvisel.

A kép forrása: reconnect-europe.eu

A nemzeti oldal (és itt nem csak Orbán Viktor áll az EU-ban) erős kapcsolatokat szeretne az Európai Unión kívüli országokkal is (pl Kínával) és teret engedne az orosz terjeszkedésnek is Ukrajnában. Ennek legfőbb oka, hogy hisznek abban, hogy Ukrajna bekebelezésével megáll majd az orosz agresszió (amit ők nem is tekintenek agressziónak csak jogos védekezésnek). Erre persze nincs semmilyen garancia, legfeljebb arra nézve van némi remény, hogy Ukrajna legyőzése után egy NATO tagállam megtámadását már nem kockáztatja majd meg Putyin.

Az Európai Unióban a két oldal aránya egyre inkább eltolódni látszik: az orosz - ukrán háborúig például Lengyelország is a nemzeti oldalt erősítette, ám 2022 után (amikor az orosz hadsereg megindult Ukrajna ellen), tábort váltottak, amit tovább erősített a Donald Tusk vezette erők választási győzelme is (2023-ban). Mára Lengyelország az atlantisa oldal egyik leghangosabb támogatója és a NATO legfontosabb tagállama Kelet-Európában. Orbán Viktor szinte teljesen magára maradt (a szlovákokkal az oldalán) abban a kérdésben, hogy kell e erőseb európai uniós összefogás és hatékonyabb katonai fellépés Oroszország megállítására. Szerinte erre nincs szükség és ezt afféle "békepárti álláspontnak" tekinti (és így is kommunikálja).

Az igazi kérdés most az, hogy hová fajul az ukrajnai háború és Európa növeli e támogatását Ukrajna irányába, illetve mit kezd az ebben őt mindenben akadályozó Orbán Viktorral. Ha az EU tovább erősíti részvételi szándékát a háborúban - és úgy tűnik ez az álláspont az erősebb, mivel a többség Brüsszelben úgy gondolja, hogy Ukrajnában kell megállítani Putyint és nem szabad megvárni hogy Európára támadjon - akkor valami módon ki kell iktatniuk Mr Vétó (Orbán Viktor) folytonos blokkoló képességét. Ennek eszköze lehet a vétójog megvonása de az is, ha olyan belső döntési kört hoznak létre melybe egyszerűen nem hívják meg őt.

Közeledik június 9, amikor először rendszerváltás utáni történelmünkben egyszerre fogunk helyhatósági és európai uniós választásokon részt venni. Egyes helyeken 3 (megyei jogú városok) másutt 4, 5 vagy akár 6 szavazólapon nyilatkozhatunk majd arról, hogy kit szeretnénk polgármesternek szűkebb lakóhelyünkön illetve kit akarunk körzeti képviselőnek (településünk képviselő-testületébe) és melyik pártot látnánk szívesen az Európai Parlamentben (hazánk 21 delegálható képviselői között). Korábbi posztunkban már írtunk a pártok választási esélyeiről, ezúttal a plakátok hatékonyságát szeretnénk vizsgálni.

A választási plakátok több koncepció mentén készülnek: a Fidesz mint mindig, ezúttal is rövid, tömör és leegyszerűsített üzenetekkel próbálja elérni választóit. Ezúttal a középponti téma nem Soros és nem is az EU (mint ellenség, melyet haladéktalanul meg kell állítani) hanem a háború, melyet magától értetődően csakis Orbán Viktor tud megakadályozni. A félelemkeltés most elsődleges a kormánypárt számára, hiszen az ettől való megszabadítást ígérik vagyis azt, hogy ha rájuk szavaznak, akkor nem kell többet félni a háború esetleges borzalmaitól, mert miniszterelnökünk majd jól megakadályozza azt.

Külön csoportot képeznek a választási plakátok között az ellenfelet dehonesztáló feliratok és képek, melyek kigúnyolják vagy démonizálják a vetélytárs pártok képviselőit, lásd: "Brüsszel alázatos szolgái" plakát az egyik oldalon "pedofilmentegető" plakát a másikon. Ugyancsak jellegzetesek a pártok egy-egy markáns jellemzőjét megragadó plakátok, mint a Momentumé, mely a "Válaszd Európát! Válaszd a Momentumot" szlogennel kívánja jelezni választói felé, hogy egy európai értékrend mentén politizáló pártot alkotnak.

Kérdés, hogy melyik típusú plakátok a leghatékonyabbak? Ennek végső megítélését természetesen majd csak június 10-én tehetjük meg de az már most jól látszódik a Fidesz erősödéséből, hogy a rövid, tömör üzenetek és az egyetlen adott téma köré felépített szlogenek illetve az erős kijelentések (most a béke a tét, stop háború ... stb) hatni tudnak a választókra és növelni képesek a pártszimpátiát.

Magyarország népességi adatai alapján 21 képviselői helyet tölthet be az Európai Parlament 705 fős kollektívájában. A legnépesebb államokat tekintve: Németország például 96, Franciaország 79, Olaszország 76, Spanyolország pedig 59 képviselőt küldhet Strasbourgba. Mivel mi relatíve kis ország vagyunk, nekünk be kell érnünk 21 hellyel. Azt azonban, hogy ezt a bizonyos 21 nekünk járó helyet milyen pártok képviselőivel töltjük be, azt választásokkal dönthetjük el, június 9-én. 

A kép forrása: delhir.info

A közvéleménykutatási adatok szerint megint a Fidesz lesz a győztes, ám nem mindegy mennyivel nyer (ha győzni tud egyáltalán). Ha ugyanis a jelenlegihez közeli, 12-13 helyet kaparint meg a 21-ből, azt mutatja majd hogy népszerűsége nem változott gyökeresen. Ha azonban 11 alatt végeznek, az bizony változást fog jelezni. Egy ilyen végeredmény (mondjuk 10-11 vagy pláne 8-9 hely) annak indikátora lehet, hogy megváltozott a közhangulat az országban és a népesség bizalma megingott a Fideszben. 

Természetesen ezen a ponton jöhet a következő kérdés: ki lesz a második legjelentősebb "befutó": Magyar Péter Tisza pártja vagy esetleg a DK-MSZ-PM koalíció? Mindkettő szerezni tud képviselői helyeket de az egymáshoz viszonyított eredményük tükrözni fogja támogatottságukat. A három eddig említett párt mellett nagy kérdés még, hogy szerezhet e mandátumot valaki? Esélyes még a Mi hazánk, a Kutyapárt és a Momentum is, de meglepetések is születhetnek, ha mandátumot szerez a Jobbik, a 2RK vagy a Mindenki Magyarországa Mozgalom.

Az Europe Elects becslése (forrás) 11 Fideszes, 6 Tisza párti és 4 DK-MSZP-PM mandátumot jósol, míg a Napijegyzet szerint (vagyis szerintünk):

• Fidesz csak 10 helyet fog megkaparintani (esetleg 11-et)
• Tisza párt behúzhat 7 helyet
• DK koalíciója 2-3 mandátumot kap majd
• egy helyet megszerez a Mi Hazánk, a Kutyapárt vagy a Momentum is

Egy hét múlva vagyis június 9-én (feltehetően majd az esti órákra) kiderül!

Valódi demokrácia csak ott lehetséges, ahol VAN politikai kínálat vagyis léteznek politikai pártok szinte minden világnézeti ideológia képviseletében és a választás szabadon történhet ezekből. Magyarországon egyelőre ez biztosított. De milyen ez a bizonyos politikai paletta jelenleg Magyarországon?

A világnézeti pártok skáláján egyik végponton a Mi hazánk áll (szélsőjobb), a másikon a Munkáspárt (szélsőbal), a kettő között pedig akadnak konzervatív pártok (pl Jobbik - konzervatívok, Kisgazda párt) liberális pártok (pl Momentum), centrista, mérsékelt jobboldaliak (pl Második Reformkor, Mindenki Magyarországa Néppárt) és szociáldemokraták (pl DK, MSZP). Illetve találunk nehezen ideologizálható pártokat is melyek hol jobbos, hol balos hol pedig liberális elvek mentén politizálnak (pl LMP). [Bár az is igaz, hogy az összes pártnál előfordul hogy több kérdésben is átkacsint a másik politikai oldalra.]

És természetesen ott van még a regnáló pártszövetség a Fidesz-KDNP is mely elvesztette világnézeti párt jellegét, ma már valamiféle sajátos nacionalista-populizmust képvisel. Természetesen a nem világnézeti alapokon álló pártok sem másodlagosak (a viccpártok és zöldek stb), sőt  nagyon is jelentős eredményeket is elérhetnek, elég ha a Kutyapártra gondolunk.

Van tehát politikai kínálat csak éppen fogadókészség nincs a választékra, hiszen a szavazásokon megjelenő 5 milliós voksolói kör körülbelül fele a jelenleg is hatalmon lévő párthatalomra voksol 2010 óta egységes, monolit tömb módjára. Ők a Fidesz-tábor támogatói. A legtöbb politikai elemző szerint a legnagyobb részük vidéki, kisvárosokban, kistérségekben élő, nem magas iskolázottságú és jellemzően az idősebb korosztályok tagja.

A jelenlegi magyar politikai paletta tehát nagyjából megfelel egy átlag-európai demokratikus választéknak széles kínálatot biztosítva. A választói magatartás viszont jóval emocionálisabb nálunk mint nyugaton, azaz sokkal erősebben érzelmi alapú, mint racionális elvekre épülő.