Ferenc József történelmünk meghatározó alakja volt, aki uralkodóink közül leghosszabb ideig ült a trónon 1848 és 1916 között. De milyen ember lehetett valójában ez a folyton egyenruhás viselő és a császári mivoltát katonai szolgálatként felfogó Habsburg uralkodó?
Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal.
Egyéniségének kialakulására két tényező hatott a kezdetektől: erőskezű anyja, Zsófia főhercegné, és katonai – politikai tanácsadói. Egész életében Ferenc József vonzódott a katonás életmódhoz és az egyenruhákhoz (uralkodóként is állandóan tábornagyi egyenruhát hordott). Merevségét, felsőbbrendűségi tudatát és rugalmatlanságát több érdekesség is jelzi. Például nagyon ritkán fogott kezet bárkivel, de ha mégis, akkor kizárólag csak nemesemberrel tette. Irodájában külön lista volt arra vonatkozóan, hogy kivel tegeződik, ezen a listán kizárólag uralkodóházak tagjai szerepeltek, de családtagjai közül is csak alig 30-40 ember. Szigorúan megkövetelte a sok százados spanyol etikett betartását. A polgári személyek kizárólag csak frakkban, fekete mellényben és nyakkendőben léphettek elé, ha sürgősen hivatott valakit, külön jelezte, hogy ezek a formalitások kivételesen elhagyhatók. Formatisztelő hagyományőrzése bizalmatlanná tette az újkor vívmányai iránt. A vasutat még igen, de a gépkocsit vagy a telefont már nem használta, és a gépírást is igen sokára és csak bizonyos ügyiratoknál tűrte meg.
Szigorú rendszer szerint élt, attól csak nagyon ritkán tért el. Egész életvitele merev, szenvedélymentes és katonás volt egészen haláláig. Magánéletét illetően ez a merevség sokszor okozott konfliktusokat számára, különösen a csodaszép és élettel teli Sisivel kapcsolatban. Az alig 16 éves Wittelsbach Erzsébetet – a bajor herceg leányát, Sisit - 1853-ban ismerte meg Bad Ischlben. A 23 éves fiatalember rögtön beleszeretett a szeleburdi kamaszlányba és a kapcsolat hamar komolyra fordult. Alig egy évvel később, 1854 április 24-én házasság lett belőle. A házasságból 1855 és 1868 közt három leányzó és egy fiú (Rudolf) született.
Házasságuk eleinte szerelemmel kezdődött, ám néhány év után a két teljesen eltérő vérmérsékletű, életszemléletű és habitusú ember viszonya boldogtalanná vált. Erzsébet sok időt töltött távol Bécstől, hogy kerülje a vele szemben mindvégig ellenséges (és életét megkeseríteni akaró) anyósát. A császár pedig eközben szeretőket "tartott". A két legismertebb: Anna Nahowski, akivel az 1870-es évek végén ápolt intim kapcsolatot, és Katharina Schratt színésznő, aki az 1880-as évektől (évtizedekig) került közel az uralkodóhoz. (Az utóbbi viszonyról szinte mindenki tudott, még Sisi is, sőt pletykák szerint ő maga hozta össze őket.)
A családot tragédiák sora is sújtotta. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen halt meg. A királyi pár fiúgyermeke, Rudolf sem hasonlított Ferenc Józsefre, felcseperedve kritikusan szemlélte apja uralkodását. Rudolf végül 1889-ben, 31 évesen öngyilkos lett fiatalkorú szeretőjével együtt a dinasztia egyik vadászkastélyában. Sissi csak alig 9 évvel élte túl fiukat, amikor 1898-ban Genfben egy olasz anarchista (Luigi Lucheni) szíven szúrta. Az ekkoriban már koros Ferenc Józsefet természetesen megviselte felesége és fia halála, de fegyelemhez szokott természete nem engedte számára az elgyengülést.
A császár végül a háború kellős közepén, 1916 november 21-én, 86 éves korában halt meg álmában, magas lázzal küszködve. A háborút testvérének unokája, Károly főherceg fejezte be, aki a Monarchia utolsó uralkodójaként és Magyarország utolsó királyaként (IV. Károly néven) 1918 november 11-ig uralkodott.
Ferenc Józseffel a magyar történelem egyik leginkább vegyes megítélésű alakja távozott az élők sorából. A magyar közvélekedés még ma sem egységes abban a tekintetben, hogy a leghosszabb ideig uralkodó magyar király pozitív vagy negatív alakja volt e a magyarság históriájának? Leverte szabadságharcunkat, kivégeztette az aradi vértanúkat, majd 1849 és 1867 között elnyomó, abszolutizmussal uralkodott felettünk. Ám később lehetővé tette a kiegyezést és egy új "aranykor" eljövetelét, melyben fejlődésnek indulhatott végre a magyar gazdaság és Európa fejlettebb régiójának részeként az "osztrákokkal karöltve" tartozhattunk a kontinens jobb sorsú államai közé. Ferenc József uralmáról tehát még ma is vegyes érzéseink lehetnek.
