A történelem magyar kutatóit, történészeit, oktatóit számba venni egyszerre könnyű és ugyanakkor nehéz feladat is. Könnyű azért, mert hihetetlenül sok a nagyszerű és maradandó eredményeket produkáló magyar történész, de pont ugyanazért nehéz is, hiszen a sok száz – talán ezer – magyar kutatóról szinte lehetetlen objektív listát készíteni, mert mindig volna olyan, aki lemaradna a felsorolásról. Évről évre újabb és újabb szakemberek kerülnek ki az egyetemekről, és kezdik meg tudományos munkásságukat. Évről évre újabb nagyszerű publikációk születnek, így évről évre kellene bővítenünk a listát.
Mindezek miatt érdekes és kihívással teli az feladat, mely a magyar történész társadalom „keresztmetszetét” szeretné megmutatni. Sok embert érdekel ugyanis ez a különleges világ, és a legnépszerűbb, legolvasottabb művek, könyvek tanulmányok íróinak élete, munkássága. A Történelemcikkek.hu összeállított egy olyan listát, melyen 50 magyar történész szerepel, és közülük 42 személy rövid életrajza is bemutatásra kerül.
Hogy miért pont ők? A lista összeállításánál igyekeztünk több szempontot is figyelembe venni. Az egyik szempont a magyar történész szakma „atyjainak” megemlítése volt, ezért került a felsorolásba: Horváth Mihály (1809-1878) és Szalay László (1813-1864), akik a modern történettudomány megalapozóinak tekinthetőek. A másik szempont a „nagy elődök” kiemelése volt, ezért vállalkoztunk Gratz Gusztáv (1875-1946), Szekfű Gyula (1883-1955) Hóman Bálint (1885-1951), Hajnal István (1892-1956) és Mályusz Elemér (1898-1989) munkásságának rövid bemutatására.
Fontos volt számunkra, hogy a nagy magyar történészek felsorolásában mindenképpen kitérjünk arra a három kutatóra is, akik a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztját is betöltötték: Berend T. Iván (1930- ) 1985-1990 közt, Kosáry Domokos (1913-2007) 1990-1996 közt, Glatz Ferenc (1941- ) 1996-2002 közt. A további történészek esetében törekvésünk volt, hogy konzekvens arányban említsünk meg ókorral, középkorral, újkorral és legújabb korral foglalkozó szakembereket. A lista összeállításánál igyekeztünk odafigyelni arra is, hogy a történeti segédtudományok nemzetközi hírű kutatói mindenképp helyet kapjanak benne. Így került a felsorolásba például Bertényi Iván (1939- ) heraldikus – genealógus, és Makk Ferenc (1940- ) a filológia, pecséttan, archontológia - és nem mellesleg a bizantológia - neves szakértője. Célunk volt, hogy Európa történetének egy - egy földrajzi egységével foglalkozó történészek is jelen legyenek, például az Osztrák-Magyar Monarchia történelmének szakértői: Diószegi István, Hanák Péter, Közép-Kelet Európa - és a Habsburgok - specialistája Niederhauser Emil és Erdély történelmének kutatói: Benda Kálmán, Makkai László, és R. Várkonyi Ágnes.
Bár a bemutatás nagyobb részt – 30 személy esetében – már elhunyt történészek rövid életrajzával foglalkozik, és a megmaradt 20 kutató mindegyike 55 évesnél idősebb, próbáltunk azért az „ifjabb generációk” tagjai közül is megemlíteni néhány személyt: Oborni Teréz (1960- ) a három részre szakadt Magyarország és Erdély történelmének kutatója, illetve Hermann Róbert (1963- ) az 1848/49 -es forradalom és szabadságharc elismert szakértője. Ugyancsak az ifjú történész generációk közé tartozik két másik kiváló magyar kutató: Ungváry Krisztián (1969- ) és Turbucz Dávid (1984- ) akik mindketten a XX. századi magyar történelem tanulmányozásával és magas színvonalú publikációkkal járultak hozzá a hazai történettudomány adatbázisának gazdagságához. (Ők ugyan nem szerepelnek a táblázatokban, ám az utána következő életrajzokban röviden megemlékezünk szakmai életútjukról.)
Nem lenne teljes a magyar történészek számbavétele négy olyan kutató megemlítése nélkül, akik a rendszerváltás utáni években (és azóta is) jelentős eredményeket tudtak felmutatni saját területükön. Gerő András (1952- ) az Osztrák-Magyar Monarchia történetének, Krausz Tamás (1948- ) a XX. századi orosz történelemnek, Karsai László (1950- ) és az élete nagy részét külföldön leélt, majd 1999-ben elhunyt Gosztonyi Péter (1931-1999) pedig a második világháborús idők és a Horthy-korszak összefüggéseinek feldolgozásával alkotott maradandót.
A táblázatok utolsó oszlopa azon intézményeket, egyetemeket említi meg, ahol neves történészeink munkásságuk legnagyobb részét töltötték. Itt volt talán a legnehezebb dolgunk, hisz a Szegedi Tudomány Egyetem volt diákjaiként elfogultak voltunk Kristó Gyula, Makk Ferenc és Róna-Tas András őstörténet kutató irányában, miközben meg akartuk említeni volt oktatóinkat: Marjanucz László , Kövér Lajos, J. Nagy László, Tóth Sándor László tanárurakat. A történészek Szegeden végzett "ifjú" generációja - köztük jómagam is: Harmat Árpád (szerk.) nekik köszönhet mindent. (Ezúton is kívánunk nekik jó egészséget és sikereket a további munkásságukhoz.) Az ELTE és az SZTE mellett törekedtünk a nagyhírű Pécsi Tudomány Egyetem történészeinek - Katus László, Hahner Péter, Ormos Mária - és az ugyancsak nevezetes Debreceni Egyetem kutatóinak - Niederhauser Emil, Gunst Péter - megemlítésére is. A listából sajnos így is nagyon sok neves történész maradt ki, de honlapunk a későbbiekben meg fog jelentetni egy újabb – hasonló jellegű – felsorolást. (Cikkünk végén életrajz nélküli felsorolásokban kitérünk további kutatókra.)
