Valódi demokrácia csak ott lehetséges, ahol VAN politikai kínálat vagyis léteznek politikai pártok szinte minden világnézeti ideológia képviseletében és a választás szabadon történhet ezekből. Magyarországon egyelőre ez biztosított. De milyen ez a bizonyos politikai paletta jelenleg Magyarországon?

A világnézeti pártok skáláján egyik végponton a Mi hazánk áll (szélsőjobb), a másikon a Munkáspárt (szélsőbal), a kettő között pedig akadnak konzervatív pártok (pl Jobbik - konzervatívok, Kisgazda párt) liberális pártok (pl Momentum), centrista, mérsékelt jobboldaliak (pl Második Reformkor, Mindenki Magyarországa Néppárt) és szociáldemokraták (pl DK, MSZP). Illetve találunk nehezen ideologizálható pártokat is melyek hol jobbos, hol balos hol pedig liberális elvek mentén politizálnak (pl LMP). [Bár az is igaz, hogy az összes pártnál előfordul hogy több kérdésben is átkacsint a másik politikai oldalra.]

És természetesen ott van még a regnáló pártszövetség a Fidesz-KDNP is mely elvesztette világnézeti párt jellegét, ma már valamiféle sajátos nacionalista-populizmust képvisel. Természetesen a nem világnézeti alapokon álló pártok sem másodlagosak (a viccpártok és zöldek stb), sőt  nagyon is jelentős eredményeket is elérhetnek, elég ha a Kutyapártra gondolunk.

Van tehát politikai kínálat csak éppen fogadókészség nincs a választékra, hiszen a szavazásokon megjelenő 5 milliós voksolói kör körülbelül fele a jelenleg is hatalmon lévő párthatalomra voksol 2010 óta egységes, monolit tömb módjára. Ők a Fidesz-tábor támogatói. A legtöbb politikai elemző szerint a legnagyobb részük vidéki, kisvárosokban, kistérségekben élő, nem magas iskolázottságú és jellemzően az idősebb korosztályok tagja.

A jelenlegi magyar politikai paletta tehát nagyjából megfelel egy átlag-európai demokratikus választéknak széles kínálatot biztosítva. A választói magatartás viszont jóval emocionálisabb nálunk mint nyugaton, azaz sokkal erősebben érzelmi alapú, mint racionális elvekre épülő.